Az én történetem, az én miértem.
Sarkadi Gabriellának hívnak. 2005-ben még egy alapítványi gimnázium gazdasági vezetője voltam.
Én sem hittem, hogy velem történik meg!
Fél évvel később, 36 évesen, kaptam egy stroke-ot, és a jobb oldalam lebénult. Ami érintette az egyensúlyom, a koordinációm és a motoros készségeimet.
Újra kellett tanulnom járni, beszélni és nyelni. Többéves kitartó munka után újra képes voltam minderre.
Stroke után
Utólag látom, hogy az életmódom hagyott némi kivetni valót maga után: túl sok volt a stressz az életemben.
A szélütés előtt fogalmam sem volt az előjelekről. Nem is igazán tudtam, hogy mi ez a betegség. Azt gondoltam, hogy csak az idősebbeket érinti. Szeretném, ha az emberek észrevennék, hogy a STROKE ma már bárkivel megtörténhet.
2010-ben kezdeményeztem egy alapítvány életre hívását, mely elsősorban a túlélőkrehabilitációját segítené. 2011-ben létrejött a Strokeinfó Alapítvány.
A betegséget megelőzően depressziós voltam, nem örültem az életnek. Azért tartom vízválasztónak a stroke-ot, és azért vélem fontosnak a gondolkodásmódunk, a személyiségünk fejlesztését – és csak zárójelben jegyzem meg, az alapítvány jövőjében is meghatározónak érzem -, mert minden a két fülünk közti területen múlik. Az egészségünk, a boldogságunk, tulajdonképpen az ÉLETÜNK!
Szeretem a munkát, amit végzek, és jó érzéssel tölt el a tudat, hogy, ha csak egy embert is sikerül „megmenteni”, már megérte. Hiszek abban, hogy az Alapítvány keretei között közösség formálódik, és tapasztalatainkkal sokaknak fogunk segíteni!
A szerző a Strokeinfó Alapítvány létrehozója és vezetője
Ajánlott tartalom az oldalon a témával kapcsolatban: https://strokeinfo.cserhajni.hu/sarkadi-gabi-szemelyes-tapasztalatai/
