Az „Egy stroke-túlélő blogja” tartalmai fontos és hasznos információkat tartalmaznak, erősen ajánljuk minden stroke túlélőnek és szeretetközösségének!
Munka a belső gyermekkel meditáció:
https://stroketulelo.blogspot.
Fiatal jógaoktató esete a stroke-kal:
Pozitív példa, két év alatt meggyógyult a hölgy, pedig elég komoly volt a stroke-ja. Elment a látása, egyensúlyzavara volt, ő sem tdott járni.
Felépülésünket formáljuk – Felépülés a stroke-ból:
Ez egy nagyon hasznos cikk a megerősítésekről, stroke-os szemszögből. Engem ez mozdított ki a holtpontról, amikor járni tanultam.
Megerősítések a stroke rehabilitációjához:
Egy brit klinikai hipnoterapeuta nagyon szakszerű megerősítései. Én mióta megismertem, azóta mondom őket, és sokat javult tőle a lábam. Hogy ettől-e vagy az elmúlt időtől, vagy mindkettőtől, jobban hajlik a térdem.
15 megerősítés depresszióra:
Ez egy újabb projektem, Csak Pozitívan, különféle témák közé csoportosított megerősítések. Nekem is volt (talán van is még) depresszióm, de ezeknek a megerősítéseknek köszönhetően nem veszem észre. Olyan kedélyhullámzásai voltak, hogy az egyik percben sírtam, a másikban nevettem.
15 megerősítés szorongásra:
Megerősítések az önszeretethez:
Post scriptum
„Hercezg József, Dódi az egyik legkedvesebb munkatársam volt, bár csak rövid ideig dolgozhhatunk együtt. 2018-ban itt hagyta a Földi életet. Remélem, hogy odaát még találkozunk!” (S.G.)
„Szeretet. Ha egyetlen szóval kellene leírnunk ezt a csodálatos lelket, a Szeretet lenne az.
Rengeteget adott belőle másoknak – sokkal többet, mint amennyit visszakapott.
Szeretettel beszélt, szeretettel cselekedett, szeretettel segített azoknak, akiknek tudott, és szeretettel gondolt azokra, akiknek nem tudott.
Dódival, vagyis Herczeg József Tamással, a stroke csoportunk egyik adminjával, a stroke-os hőssel, aki a stroke-os hősök lelkes segítőjévé vált, napi szinten beszéltünk telefonon és chaten, de csak egyetlen egyszer találkoztunk személyesen.
Gabi és én a Strokeinfó Alapítvány és a Stroke-os hősök csoportjának képviseletében látogattuk meg Őt még tavasszal a szigetvári kórházban. Súlyos beteg volt és fáradt, mégis nagyon nagy szeretettel fogadott minket.
A küzdelmeit hol enyhítette, hol nehezítette az egészségügyi rendszer, de mi még hittünk benne, hogy 60. születésnapját már a saját lábán sétálva ünnepelheti. Talán velünk. Talán csak sétálva egyet a környéken, mielőtt ír néhány kedves szót a csoportba vagy az admin társainak.
2018. július végén kaptuk a sokkoló hírt, hogy vége. Elment. Nem Őt veszítettük el, mert a lélek nem tud elveszni, csak az a fizikai test távozott, amiben itt töltött velünk néhány évtizedet. Mégis leírhatatlan a fájdalom és az űr, amit itt hagyott, mert egy olyan Ember ment el, akinek ittléte által többé, egy kicsit szebbé vált a világ.
Nem tudtunk elköszönni Tőle. Talán nem is ment volna összeszorult szívvel. És talán azt mondta volna: tárjuk inkább ki a szívünket még jobban az itt maradóknak, mert nagy szükségük van rá. Őrizzük meg az emlékét, a szavait, a lelkesedését, és azt a rengeteg szeretetet, amivel az életét élte. Őrizzük meg és adjunk belőle minél többet másoknak is.
Dódi, a szívünkben őrzünk. Mindent köszönünk Neked. Mindent.
A Strokeinfó Alapítvány, Csoportunk adminjai és az összes Stroke-os Hős nevében örök tisztelettel és szeretettel:
Sarkadi Gabriella és Kocsis Gábor”
