2011 januárjában történt. Alig múltam 30, két kicsi fiú anyukájaként, makkegészségesen éltem.. Az egész tényleg egy másodperc tört része volt. A régi életem, a régi önmagam, másodpercek alatt foszlott semmivé…Az első, ami feltűnt, hogy nem látok balra, soha nem tapasztaltam korábban ilyet, de próbáltam elhinni, hogy mindjárt elmúlik…aztán fokozatosan vettem észre, hogy a bal oldalam
Mindig is szerettem a terveim szerint haladni, a munkámban és más tevékenységeimben is. De az élet időnként egész váratlan meglepetésekkel szolgál. 2011. március 22-én egy jól tervezett és jól alakult nap közeledett a végéhez, amikor egy előadás megtartása és egy jó hangulatban elköltött ebéd után vidékről hazafelé tartottunk kollégáimmal az autópályán. Ahogy beszélgettünk, hirtelen egy
A buszon történt, reggel, hogy éreztem magamon a tüneteket, előtte 4 nappal nagyon erős fejfájásom volt, és már nem olyan erősen, de tartott is még péntekig, amíg a tünetek jelentkeztek. Először a lábam nem bírt el, meg-megbicsaklott, mint a marionett bábunak, ha elvágják a madzagot. Majd nem tudtam gépelni, és még később beszélni sem. Rohamszerűen
Sarkadi Gabriellának hívnak. 2005-ben még egy alapítványi gimnázium gazdasági vezetője voltam. Fél évvel később, 36 évesen, kaptam egy stroke-ot, és a jobb oldalam lebénult. Ami érintette az egyensúlyom, a koordinációm és a motoros készségeimet. Újra kellett tanulnom járni, beszélni és nyelni. Többéves kitartó munka után újra képes voltam minderre. Utólag látom, hogy az életmódom hagyott
A családom azonnal kihívta az ügyeletet, de mire kiértek, jobban lettem, ezért azt javasolták, hogy pihenjek, és vegyek be fájdalomcsillapítót. Estére azonban megint rosszul lettem, a fél oldalam lebénult, és már a beszéd sem ment. Kiderült: agyi infarktust, stroke-ot kaptam – 29 évesen. A kórházban három hétig altatásban tartottak. Nagy volt a veszélye annak, hogy